Felnémet blogja

Felnémet városrész hírei, programjai, lehetőségei. Ha szeretnél a Felnémeten történtekről hírt kapni vagy szeretnél Te hírt küldeni, programot ajánlani, akkor jelentkezz az "Együtt Felnémetért!" levelezőlistára.

Adó 1% felajánlás

Képriport a IV. Lecsófőző Fesztiválról

Dósa Tibor királyi főszakács köszönti a résztvevőket.JPG

 

Indafotó képek


flash counter

Címkék

Címkefelhő

Utolsó kommentek

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Helyismeret - Soós Imre gyűjtőmunkája Felnémetről

2009.05.26. 23:27 vany

A Bükk hegység lábánál, Eger északi szomszédságában, az Eger-patak mellett, részben. hegyes vidéken, kötött vályogtalajon fekszik. 1866-ban az 5246 kat. holdas határából 1255 kat. hold a szántó, 490: a rét, 819: a legelő, 2189' az erdő és 165 kat. hold a szőlő kiterjedése. 1961-ben Eger várossal egyesítették. Első okleveles említése 1261-ből való, amikor IV Béla király megerősítette az egri püspököket azon 78 falu birtokában, amelyeket az oklevél állítása szerint „a szent királyok” – I. István és I. László – az egri püspökségnek adományoztak. Az Eger völgyén elterülő Felnémetet a Liége környékéről származott német-flamand telepescsoport szállta meg. Felnémet ettől a német települő csoporttól vette nevet, a telepesek pedig rövidesen elmagyarosodtak
A falu ősi, középkori telephelye az Eger-pataktól nyugatra, a patak völgyében volt. Ezen ősi telephely egyetlen szilárd kőanyagból épített emlékének a kápolnának alapjai még 1710 körül láthatók voltak. A régi faluhellyel szemben, a kősziklás dombon az egri püspökök nagy templomot építettek ennek faragott kövekből rakott fundamentuma 1710 körül ugyancsak látható volt. A templomdombon Eger urai és a várkatonaság házakat, pincéket, présházakat építettek, a felnémetiek szőlőt műveltek, az egri püspökség borait kezelték. Felnémet a középkorban a megye egyik legnépesebb települése, mezővárosa, Eger virágzó külvárosa lett. Szomszédságában a szarvaskői völgy nyílásában, a Barátbérc aljában állott a pálosok monostora, melyet Monoszlai Miklós egri püspökföldesúr 1347-ben alapított, s melyhez Csanády Kelemen egri kanonok díszes templomot emeltetett. Ennek létezését rommaradványok igazolják. A monostor lakói számára két malom, szőlők, s a határ egy részének jövedelme biztosította a megélhetést.
A mohácsi csatavesztés évében török rablócsapatok portyáztak Felnémet környékén, egészen Miskolcig pusztítva és fosztogatva. A kettős királyválasztást követő évtizedekben Felnémet Eger várának sorsában osztozott. Többször cserélt gazdát, áldozatul esett Perényi Péter, Varkoch Tamás stb. várurak pusztításainak. Perényi egri várnagy 1534 és 1538 között elfoglalta az egri püspökség birtokait, meghonosította Eger környékén a protestanizmust elűzte a szerzeteseket a monostorból. A felnémeti szerzetházat a pálosok 1548-ban hagyták el.
1544 és 1550 között török hódoltság alá jutott a falu, 1550-ben 25 házban lakó 432 nős férfi fizette az adót a török földesúrnak a búza, kétszeres, must, méhkas, széna és sertés, meg Varkoch tamás kétkerekű malma után.
1548 és 1552 között Dobó István felszerelte az elhanyagolt Eger várát a török elleni védekezésre. A felnémetiek napról napra dolgoztak az egri vár falainak megerősítésén. Amikor a török 1552 szeptember havának első napjaiban megjelent Eger falai alatt, a felnémeti férfiak egy része Dobó hívására bevonult a várat védeni. Tinódi Lantos Sebestyén az Eger vár viadaláról való énekében megörökítette a felnémeti várvédők emlékét: "Szállott házba, mi szükség ott benn vala, - az völgyből, Felnémetről felhívatá". Az elmenekültek otthon maradt családtagjai, ingóságai jórészt a török kezére jutottak. Dobó kapitány a török elvonulása után a várvédők megjutalmazása iránt a királyhoz tett előterjesztésében a felnémeti Kovács Jakab kovácsmester és Gergely nevű ácsmester érdemeit kimagaslónak mondotta. Kettejükön kívül megjutalmazott az uralkodó további hat megsebesült felnémeti jobbágyot és egy hősi halált halt felnémeti férfi özvegyét. A falut az 1552. évi ostromból visszavonuló török szept. 17-én felgyújtotta. De mivel Eger megmenekült, a visszatért felnémetiek rögtön felépíthették faházaikat, a falu egy éven belül újjáépült. 1553-ban 40 jobbágyporta, 20 zsellér és 4 újonnan építkező jobbágy lakta. 1577-ig a lakosság hatalmasan felduzzadt: ebben az évben például a 22 jobbágytelek mindegyikén 12-15 család lakott, az egész községben összesen 291 család. Eger várának magyar őrsége ekkor még védte ennek a határvidéknek népét, a török hódoltság alá jutott déli, Tisza menti püspöki birtokokról Eger védett környékére húzódott a magyarság egy része a rabló török elől. De a közeli visszatérés iránt táplált reményük sose válhatott valóra, mert 1596-ban maga Eger vára is a török kezébe került, Felnémet pedig elpusztult, lakatlanná vált 110 évre, 1706-ig. Végleg elpusztult Cegléd és Szőllőske is, melyek korábban szintén népes falvak voltak. E három puszta falu határát 110 éven keresztül az egriek használták. A felnémeti szőlőhegyet, amelynek kiterjedése háromszorosa volt az egri szőlőhegyekének, a török uralom vége felé az Egerbe települt rácok használták, s róluk nyerte a Ráchegy nevet, míg korábban Felnémeti hegy volt a neve, Felnémetet 1609-ben, 1652-ben, 1682-ben is mindig pusztának mondják az összeírások.
A török hódoltság időszaka mindezek ellenére nem múlt el Felnémet fölött egészen eseménytelenül. Az Egert megszálló török katonaság Felnémet ékes templomát földig lerombolta, köveiből pedig Eger város egy részét fallal körülkerítette. De a felnémeti templomdomb kőbe vágott pincéi jó búvóhelyet nyújtottak a magyar hajdúknak, akik az ide kijáró törököket megrohanták, s bennük sok kárt tettek. A felnémeti pincék körül sok hősies 'csatajelenete játszódott le annak a szívós, de egyenlőtlen küzdelemnek, amellyel a magyarság a török hódítására reagált. Végül is a törökök ideparancsolták a szomszédos vármegyék népét, s velük a felnémeti pincéket betömették. Ezzel a felnémeti gerillaharcoknak is végük szakadt.3 Felnémet első újjátelepítése 1706-ban ment végbe. Telekessy püspök földesúr a tiszttartóul kirendelt Szécsényi Györgyöt bízta meg a telepítés irányításával, az ideköltözni szándékozók vele köthettek megállapodást azon általános telepítési feltételek alapján, melyekkel a püspök 1706. január 10-én, Felnémet megszállítását szabályozta: "Akik Felnémet régi mezővárosnak régi helyét, mely Heves vármegyében volt, meg akarják szállni, legyenek böcsületes jó hírű-nevű catholicus emberek, senki máshoz jobbágyszolgálatbéli kötelességen ne legyenek, se pedig egriek, másképpen Egernek fogyatkozására esnék Felnémet megszállitása. A házaknak épülete legyen azon dombon, mely alatt régi jeles kész pincék vadnak. A régi faluhelye gyümölcsös és veteményes kerteknek felosztassék a megszálló lakosok között." Házhely, közlegelő, jó gyöp, szántóföld, szőlőhegy minden megszállónak kijelöltetik, akár egésztelkes, akár féltelkes legyen. Mindenki igaereje arányában kap földet. Három évig se robotot nem teljesít, se készpénzt, se más földesúri adózást nem fizet az új telepes, csupán tizedet ad a learatott szemesterményből. A szőlőhegy használatáért 10 évig nem fizet szőlődézsmát vagy hegyvámot. A vármegyei adózástól is három évig mentes lesz. 4
Felnémet új lakossága az ország legkülönbözőbb tájairól verődött össze. A 35 betelepült között 21 rendelkezett a jobbágygazdaság elindításához szükséges, minimális két ökörrel, 2-3 tehénnel, a többi mesterember volt, itt kívánt igásállathoz jutni. De megtelepülésük nem bizonyult állandónak. A Rákóczi-féle szabadságharc utolsó éveiben a kuruc és labanc csapatok átvonulásai, a katonák beszállásolásával kapcsolatos gyötrelmek, meg az 1710. évi pestisjárvány elől jórészt elmenekültek a lakók, csupán 10 család maradt Felnémeten.5
1711-ben a szatmári békekötés évében kapott Felnémet új betelepülőket. A püspökség jószágkormányzója az alábbiak szerint számol be mind az 1706. évi első, mind az 1711. évi második újranépesítés körülményeiről: „1706-ban az akkori egri püspök ezen helyet meg akarván szállítani, megszálló szabadosokat keresvén, más vármegyékbül és Egerbül is szabad személyek összegyűlvén, azon dombnak körülötte letelepítette, kik is az törtöktül betöltött pincéket nagy munkával és fáradsággal felkeresvén, kitaszították és házikókat építettek. De a mostani mostoha üdő s a mindennapos megszálló vitézek miatt tőlem elbúcsúztak, kiket én első fogadásom szerint ablicenciáltam (elengedtem) és elbocsájtottam. Most (1711-ben) vagyok olyan szándékban hogy Eger várának és városának nagyobb alkalmatossága legyen, némelyeket közülök megtartván az Eger vizén túl, napnyugat felől a régi faluhelyre vagy telekre, Heves vármegyébe szállítsam mivel a régi telekjük, mezejük, szántóföldjök, szőlőhegyük, melyet most nagyobb részben az egri ráczok bírnak, és erdejük is Heves vármegyében van. Letelepítvén őket, a ceglédi, felsőtárkányi, szarvaskői erdőkbül, rétekbül, szántőföldekbül, szőlőhegyekbül szakasztottam ki számukra és ennek utána is, ha a vízen túl letelepednek, azokat szabadon bírhatják.”6
Az Eger-pataktól keletre eső falurész akkor még Borsod megyéhez tartozott. Egyesek erre a borsodi részre telepedtek. De amikor kitelt a Borsod megye által engedélyezett három adómentes év, Heves megye azzal az ígérettel csalogatta őket a vízen inneni, nyugati faluhelyre, hogy aki átjön erre a hevesi falurészre, azt most már Heves megye mentesíti újabb három évre a közadók alól. Telekessy püspökföldesúr, aki egyben Heves megye főispánja is volt, így biztatta őket: „Édes atyámfiai, hordozkodjatok az innegső részre, mert én az odavaló (vízen túli, borsodi) részre nem parancsolhatok, de parancsolok az innegső részen.”7
Az 1711-1720 között végbement második újranépesülés résztvevőinek származási helye: Bélapátfalva, Mezőtárkány, Mezőkövesd, Jászság, Szendrő, Szarvaskő, Maconka, Vécs, Egercsehi, Ormány, szóval Heves és Borsod megye.8
1720-ban 22-en vannak „az újonnan szállottak". Ugyanebben az időben már működött itt a földesúri juhtenyésztő majorüzem.9 Az uraság juhállományát számadó juhászok szokták bérbe venni hároméves tartásra. 1763-ban a felnémeti Kassai Mihály juhászgazda a következő feltételek mellett vállalta el a püspökség felnémeti juhainak gondozását:
"Szabad lészen nevezett Kassai Mihály juhászgazdának felnémeti uraság juhaklában levő 500 öreg darabbul álló kos és fejősbirka juhoknak mindennemű hasznát, úgymint gyapját, bárányát, tejét, sajtját, vaját és más efféléket elvenni, szabadon eladni oda, ahova tetszik. Ezért tartozik évi 500 Ft bért fizetni, tehát darabjáért 1 Ft-ot, esztendőnként az uraság konyhájára 20 jó szopósbárányt adni. 3 évi árenda alatt az 500 drb. öreg birkát 50 darabbal köteles szaporítani. A püspöki birtokon szabadon legeltethet, téli teleltetésre az uraság ad szalmát és szénát, esztendőnkint két mázsa sót. A bérlő juhász kap 12 pozsonyi mérőre való szántóföldet őszi vetés alá, továbbá kenderföldet. A nyájban esett kárt a juhászgazda
magának tulajdonítsa, de a közönséges nagy dögletesség kárát az uraság betudja."1O
1770-ben a kilenc úrbéri kérdőpontra nézve kihallgatott felnémetiek azt vallották, hogy falujuk 1764 óta szerződéses falu, 1767 és 1769 között pedig megtörtént a telkek szabályozása és a földek mérnöki kimérése. A földek a határban 9 helyen (vagyis mindhárom nyomásban 3-3 dűlőben), a rétek 3 helyen fekszenek. A 6 marhás egészhelyes gazda füstpénz, konyháravaló, robot megváltás a fejében, továbbá a kukorica- és kenderfö1dért fizet 24,16 Ft-ot, résztelkes ennek arányos hányadát, a gyalogsoros lakos 3,89 Ft-ot. "Szekerekkel és gyalogul számtalanszor, valamikor kévántatik, a majorba hajtatunk és 5-15 napokat is dolgozván, semmiben sem tudódik." De nem számítják be a határukban levő majorsági rét megmunkálására, a majorbeli juhok nyírására fordított munkanapokat sem.
1770-ben a felnémeti hegyben, a Barkóczy és Ráchegyen, a Kisráchegyen, vagy Szarkáson, Kecskedellésen 123 helybeli és 179 egri szőlősgazda összesen 2220 kapás szőlőt használt.
Az 1771. évi úrbérrendezés során a falu határát első osztályúnak minősítették, s miután a rét egyharmadát szántóban adták ki, 29,5 hold szántót és 6,5 kaszás rétet mértek ki minden egész telekhez.
Az Eszterházy püspök halálakor, 1799-ben felvett uradalmi leltár szerint. Felnémet határa termékeny síkság, de van itt 2525 kat. holdra terjedő erdőség és szőlőhegyek (Ráchegy, Barkóczy-hegy, Nagy- és Kisbajusz). E szőlőhegyek egy részét az egriek használják. Van a község határában 356 hold urasági szántó és 170 kaszás rét. Az urasági majorgazdaság főleg juhászatból áll, 448 db-ot tesz ki az uradalom juhnyája. Az agg papok egri nyugdíjintézete birtokában van az u. felnémeti Dobicz-malom. Van egy urasági kallómalom is. Itt az Eger-patak felduzzasztott vize lapátkereket forgatott, ennek tengelyére szerelték a sulykolókalapácsot, mely az alatta levő vályúban a megnedvesített posztót tömítette, nyújtotta, ezután a ványolt posztót kiszárították. A felnémeti kallóüzem munkáját főleg egri posztósok vették igénybe. A Rizskásamalom az Eger-patak mocsaras áradásterületén a török által meghonosított rizstermesztésnek és –őrlésnek emlékét idézi. Nagy múltja van a felnémeti mészégetésnek is. 1799-ben a földesúr 11 és fél kemencét tartott itt üzemben, ezek évi termelése 2521 mérő mész, értéke 1260 Ft. A mészégető, aki a földesúrtói bérbe vette a kemencét, munkadíj fejében minden kemence után 30 Ft-ot kapott, a termék viszont a földesúré volt. Jövedelmet húzott a földesúr az erdei szömörcéből is. Az egri cserzőtímárok a bőrcserzéshez az itteni erdőkben szömörcét szedhettek, ezért az uradalomnak évente 14 Ft-ot fizettek. 11
Az 1805-ben érseki rangra emelt földesuraság 1856-ban kezdeményezte a jobbágybirtok és legelő elkülönzését. A megegyezés földesúr és jobbágyai között azonnal létrejött. Eszerint az uraság az időközi irtás ok és foglalások tekintetbe vételéveI telkenként 30 kishold szántóföldet és 10 kaszás rétet, 11 hold legelőt és 7 hold erdőt adott ki a volt jobbágyoknak. A 282 holdat kitevő irtás- és foglalásföldek iránti kérdések megszűnnek azzal, hogy 26 hold szántóföld helyett 30 hold adatott egy telek után.
1854 végén, megegyezés értelmében Egerhez csatolták azokat a szőlőhegyeket és beltelkeket, melyek Eger közvetlen szomszédságában feküdtek, s régóta egri tulajdonosok birtokában voltak. (Dónát-, Barkóczy- és Ráchegy, Eged és Czigléd, töviskes-völgyi legelő, Ráchóstya és Cifrahóstya egy része, Cifra-malomkert, összesen 2400 kishold).
1786. 1799. 1806. 1816. 1821. 1830. 1840. 1849. 1860. 1869. évben
969 907 982 1193 1170 1232 1270 1420 1390 1360
Községi pecsét címeralakj a a XVIII. században: ekevas és szőlőtőke között kalászcsomó, felettük hold, nap, csillag: körirata: Sigillum FeLnémeth ex (anno?) 1785.
1. ALbert 468-469. lap. - Érs. Gazd. It. Liber 17. pag. 263.
2. Albert i. m. 469. lap.
3. Érs. Gazd. It. Liber 17. pag. 263.
4. U. ott 352. raksz. 613. iratszám.
5.U. ott 1993. raksz. 96. iratszám.
6. U. ott Liber 17. pag. 263.
7. U. ott 294. raksz. 66, 72-73. iratszám.
8. Heves vm. Acta publica incertorum annorum 106. sz.
9. Közgyűl. ir. 1720: 146. és 151. sz. öi.
10. Érs. Gazd. H. Liber. 143. pag. 29.
11. Érs. Gazd. It. Liber 79. pag. 343.
Forrás: Soós Imre: Heves megye községei 1867-ig
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://felnemet.blog.hu/api/trackback/id/tr271851182

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.