Felnémet blogja

Felnémet városrész hírei, programjai, lehetőségei. Ha szeretnél a Felnémeten történtekről hírt kapni vagy szeretnél Te hírt küldeni, programot ajánlani, akkor jelentkezz az "Együtt Felnémetért!" levelezőlistára.

Adó 1% felajánlás

Képriport a IV. Lecsófőző Fesztiválról

Dósa Tibor királyi főszakács köszönti a résztvevőket.JPG

 

Indafotó képek


flash counter

Címkék

Címkefelhő

Utolsó kommentek

Naptár

október 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

KŐ ÉS TÁBLA - Őseink emlékezetére

2012.01.03. 21:00 vany

Hitet tenni jöttünk a hegyre és tisztelegni elődeink emléke előtt.
Hitet tenni jött, akinek szépanyái, szépapái szerepelnek régi iratokban, sárgult fényképeken.
Hitet tenni jöttem azokkal, akiknek gyermeke már itt született és azokkal is, akik itt rakták le a családi fészek alapjait és vallják: Felnémet az én otthonom.

Hitet tenni jöttünk Felnémet múltjára, hagyományokkal gazdag jelenére és ígéretes jövőjére.
Ezért szólítom az ősöket.
Szólítom az élőket.
Szólítom a hősöket, akik vérüket hullatták az egri várban, a Rákóczi istenért és szabadságért folytatott harcában, az 1848-as szabadságharcban, a világot pusztító I. és II. háborúban.

Szólítom a hétköznapi hősöket, akiknek nevét nem jegyezte le a krónikás, akik fogták az ekeszarvát, a szőlőkapát, a fejszét és dolgoztak családjukért.
Ők voltak, akik az egri püspökség alapítása idején művelhetővé tették a határt, házaknak alapot ástak, falat emeltek és füstölgő kéményeik hirdették: új hazát foglaltak a Bükk őrköveinek tövében.
Mikor érkeztek ide? A király IV. Béla oklevelének tanúsága szerint a szent királyok által adományozott falú volt Felnémet. Joggal feltételezhetjük, hogy a település Szent István és Szent László korában már létezett, mint arról megbizonyosodhatunk az említett oklevél szövegében.

1241-ben a falu menekülő lakosai láthatták az egri várhegyen felcsapó lángokat, ahol a tatár sereg pusztított, gyilkolt, felégette azt a hiteles helyet, amely minden bizonysággal tartalmazta ennek a falunak is az első írott említését.
A király húsz évvel a muhi ütközet, a megszálló tatárok kivonulása után 1261. szeptember 9-én Pál mester fehérvári prépostnak diktálja az egri püspökség valamennyi birtokát tartalmazó oklevelet, amelyben Felnémetnek több faluval együtt, első írásos említését találjuk:
Így sorolja: Feltárkány, Altárkány, Felnémet, Eger, továbbá Tihamér, Magyartálya, Nagytáklya, Maklár, Keresztesfölde, Endréd, Apáti, Szihalom, Izsépfája, Buda, Abony, Déázsmássziksuzó, Kerecsend, Bakta, Fedémes…

Az idő végtelen mély kútjából a régészek még régebbi korokból itt maradt emlékeket hoztak fel, így tudjuk, hogy az Eger patak völgye már az őskortól lakott hely volt. A római korból származó érméket is találtak a község területén
Tudjuk, hogy az első okleveles említés előtti időkben a 12. században II. Géza királyunk uralkodása alatt Lüttich környékéről származott német-flamand telepes csoport szállta meg a patak partját. Felnémet ettől a német települő csoporttól vette nevét. Évtized múltán e telepesek megmagyarosodtak.
Felnémet ősi, középkori telephelye az Eger pataktól nyugatra a patak völgyében volt. Ezen ősi telephely egyetlen szilárd kőanyagból épített emlékének, a kápolnának alapjai még 1710 körül láthatók voltak.

A templomdombon Eger urai és a várkatonaság házakat, pincéket, présházakat építettek, a felnémetiek szőlőt műveltek, az egri püspökség borait kezelték. Felnémet a középkorban a megye egyik legnépesebb települése, mezővárosa, Eger virágzó külvárosa lett.

Szomszédságában a Barátbérc aljában állott az egyetlen magyar rend a pálosok monostora. Ennek létezését ma is rom-maradványok igazolják.

Nagy Lajos király idejében már fönnállott az egri vár és a kisebb szarvaskői vár, az egri püspöki uradalom középpontjában. A teherviselő sorsba kényszerített ínségből - a korábban többé-kevésbé független jogállapotú földművesekből - kialakult a magyar jobbágyság, megterhelve a földesúrnak fizetendő súlyos szolgáltatásokkal, pénz,- és terményadókkal, ingyen robottal.
Felnémet is teljes egészében jobbágyfalu lett az egri püspökség földesurasága alatt, az egri várhoz fizette az adózásokat, melyek nemcsak a várban lakó püspök és udvartartása, hanem a várban szolgálatot teljesítő várkatonaság ellátásának céljait is szolgálták.

Mátyás király idejéből, 1486-ban is találunk forrást a településről. Felnémet lakossága minden évben fizette a súlyos szolgáltatásokat, de a legendás király korának terheit nem lehet összevetni a halála után, a magyar királyság megszűnését követő korszak nemzetpusztító terheivel. Megtapasztalták ezt a felnémetiek már mohácsi csatavesztés évében, amikor török rablócsapatok portyáztak a környéken, egészen Miskolcig, pusztítva és fosztogatva. A kettős királyválasztást követő évtizedekben Felnémet Eger várának sorsában osztozott.
A pusztulás folyamatának áldozatává vált a pálos rend is. A felnémeti szerzetesházat a pálosok 1548-ban hagyták el.

A török 1552. szeptember havának első napjaiban megjelent Eger falai alatt, ahová a felnémeti férfiak egy része Dobó István hívására bevonult a várat, a hazát védeni. Az egriek dicsőségétől volt hangos Európa.
Dobó István a török elvonulása után a várvédelemben érdemeket szerzett védők megjutalmazása iránt előterjesztést tett az uralkodóhoz s ebben a jutalmazási javaslatban felnémeti Kovács Jakab kovácsmestert a várvédelem legnagyobb hősének nevezi.
Mellette az ugyancsak Felnémetről bejött Gergely nevű ácsmester érdemeit emeli ki Dobó. Megjutalmaztak további hat megsebesült felnémeti jobbágyot és egy hősi halált halt felnémeti férfi özvegyét. Nevük méltó az említésre: Egres Mátyás, Pap Máté, Laudo Benedek, Dobó Demeter, Rigó János, Szabó Tamás, illetve a hősi halált halt Kacsika Tamás. Jutalmazott felnémeti mesteremberek voltak: Kovács Jakab Kovács Lőrinc és János, Molnár Mátyás s az említett Gergely mester.

Felnémetet az 1552. évi ostromból dicstelenül visszavonuló török bosszúból szeptember 17-én felgyújtotta. De ennél is tragikusabb következménye lett annak, hogy 1596-ban Eger vára a török kezébe került. Felnémet elpusztult, lakatlanná vált 110 évre.
A három puszta falu határát 110 éven keresztül az egriek használták. A felnémeti szőlőhelyet, melynek kiterjedése háromszorosa volt az egri szőlőhegyekének, a török uralom vége felé az Egerbe települt rácok használták s róluk nyerte a Ráchegy nevet, míg korábban felnémeti hegy volt a neve.
Eger várát - 1687. december 17-én félévig tartó elkeseredett ostrom után végre sikerült fölszabadítani a török uralma alól, a törökök elvonultak Eger környékéről.
Ennek a holnap éppen 324 évvel ezelőtt történt nagy eseménynek az emlékére hagyományt teremtő szándékkal választottuk ezt a napot, hogy az ősökről és a 750. évfordulóról megemlékezzünk.
Felnémet újjáépítése 1706-ban történt. Telekessy püspökföldesúr 1706. január 10-én Felnémet megszállítását szabályozta. Ez a telepítési okmány így hangzik:
„Akik felnémet régi mezővárosnak régi helyét, mely Heves vármegyében volt, meg akarják szállani, legyenek böcsületes, jó hírű-nevű catholicus emberek, senki máshoz jobbágy szolgálatbéli kötelességen ne legyenek, se pedig egriek, másképpen Egernek fogyatkozására esnék Felnémet megszállítása. A házaknak épülete legyen azon a dombon, mely alatt régi jelen kész pincék vannak. A régi faluhelyet gyümölcsös és veteményes kerteknek felosztassák a megszálló lakosok közt.”
A 110 éves elnéptelenedés után Felnémet lakossága az ország legkülönösebb tájairól terelődött össze. A Rákóczi-féle szabadságharc utolsó éveiben, a kuruc-labanc csapatok gyakori átvonulásai, a katonák beszállásolásával kapcsolatos terhek és az 1710. évi pestisjárvány elől jórészt elmenekültek innét az új lakók, úgy hogy csupán 10 család maradt Felnémeten.
Csak 1711-ben, a szatmári békekötés évében kapott Felnémet ismét új betelepülőket. Ez volt Felnémet második újjáépítése, de lesz még egy harmadik is, erre később visszatérek.

1848-ban eltörölték a jobbágyságot, megszűnt a robot és a dézsma minden jobbágy öröktulajdonul kapta meg azt a földmennyiséget, amelyet eddig a jobbágytelek állományaként a földesúri szolgáltatások ellenében bírt. Véget ért Felnémeten is a jobbágynyomorúság kora.
Az 1848/49-es szabadságharcból ismerhetjük három felnémeti honvéd nevét: Lóczi István, Német Ferenc és Nagy János.
Fájdalmas, de itt szólni kell a világégések áldozatairól. Az I. és a II. világháborúból is kivette részét a község. A világégésben több mint száz hősi halottal áldoztak a felnémeti családok.

Óriás lépésekkel haladva idéztem részleteket község történetéből, az itt élő emberek kitartásának tanúságáról. 750 évet nem lehet, de nem is kell összesűríteni, hiszen bennünk él, azokban, akik itt élnek és teszik dolgukat családjukért és a közösségért. Akit a település története teljes részletességgel érdekel – nos azok igénye sem marad teljesítetlen, hiszen megismerhető lesz a FELNÉMET HELYTÖRTÉNETE kiadványból, amelyből idéztem az előzőekben. A kiadványt a Felnémeti esték januári találkozásán mutatjuk be.

Felnémet betelepítése óta első osztályú helynek nyilváníttatott, földjének viszonylag nagy termékenysége miatt. Az itt élő szorgalmas nép nemcsak megőrizte hagyományait, de kiváló adottságait gazdagítva ma is Eger legdinamikusabban fejlődő városrésze.
A tenni akarók között éppúgy találunk 18. században letelepült utódját, mint a harmadik - az 1980-as évektől napjainkig tartó - betelepítés képviselőjét. Sokan némi irigységgel veszik a felnémetről érkező híreket, de egyben példaként is elismerik, mint a magán segíteni akaró és tudó közösséget.

A nagy fordulat a városrész rehabilitációjával kezdődött. Ez látható eredményeket mutatott fel. Ugyanakkor legalább ilyen horderejű, de még kevésbé látható közösségfejlesztő munka folyik a hétköznapokban. Mert a megszerzett értéket megőrizni, az örökölt hagyományt megőrizve folytatni, emberségünkhöz nélkülözhetetlen ünnepeket megtartani – ezekhez egymást tisztelő, a mások gondja iránt fogékony és a jövőt itt tervező emberek által alkotott közösség szükséges.
Látható és láthatatlan értékeinkre legyünk büszkék, mert ez a mi válaszunk az ősök felé. Látható és láthatatlan sorolom a teljesség igénye nélkül: gimnázium, amely nemcsak a tudás, de a kultúra, a közösségerősítő ünnepek fellegvára, a civil ház, amely több már, mint találkozóhely, a könyvtár, amely otthont adott emlékezetes találkozásoknak, a korszerű rendelő, a szép terek, parkok, felnémeti hősök emlékművei, értékek, amelyért aggódó emberek közösséget a felnémeti civil kerekasztalt létrehozták.
S új már közösen tervezett és szervezett ünnepeink: majális, közösségi nap, búcsúi lecsófesztivál, a felnémeti szüret és most a téli időszakra tervezett Felnémeti esték. Tetteink a felszín alatt nem mindig látványosak, - „…fecseg a felszín, hallgat a mély..” - de a közösség ereje csendben növekszik.
Itt ez a kő és tábla - legújabb közös tettünk eredménye.
Mert jöhet jó és balsors, mint annyiszor bekövetkezett már e völgyben. Sikert és tragédiát erős közösségek képesek torzulás nélkül hordani, elfogyás nélkül elviselni.
Tamási Áron: „Azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne.”- a felnémetiek otthon vannak a világban.

Szólítom az összegyűlt tanúságtevőket, hogy Felnémet első okleveles említésének 750 évfordulóját tegyék hitelessé azzal, hogy ezt a hagyományt a Kovács Jakab kovácsmester kultuszának közös tervezését az elkövetkező évek felnémeti vállalkozásává emelik.
Szólítom a tenni akarókat, mert a felnémeti kaláka szelleme erős, erre az örökségre alapozva joggal bízhatunk abban, hogy az elkövetkező években hagyományaink, magyarságunk ápolásában elkötelezett emberek közösségévé fejlődik.

Tegyük ezt itt az emlékezés és a közösség jövőbe vetett hitének szimbolikus köve mellett, mely Wass Albert sorait juttatja eszembe:

„…Maradnak az igazak és a jók!
A tiszták és a békességesek,
Erdők, hegyek, tavak és emberek!
Jól gondolja meg ki mit cselekszik.
Lyukasztják már fenn az égben a rostát,
És a csillagok tengelyét olajozzák
Szorgalmasan az angyalok.
És leszen csillagfordulás megint:
És miként hirdeti a biblia:
Megméretnek az emberek…
Ki mint vet azonképpen arat.
Mert elfut a víz, csak a kő marad,
A kő marad!”

Hitet tenni jöttünk, ezért ne feledjük a Prédikátor intését és értsünk belőle: „…ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének;…”
Isten áldása legyen minden jóakaratú felnémeti emberen.

(Elhangzott 2011. december 16-án, Felnémet első okleveles említésének 750. évfordulóján, az emlékkő és táblaavató ünnepségen.)

 

1 komment

Címkék: galéria helyismeret kő és táblaavatás

A bejegyzés trackback címe:

https://felnemet.blog.hu/api/trackback/id/tr133517571

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Farkas János 2012.01.04. 13:23:42

Kiemelkedően jó. Vaskos tartalmú, "fennkölten" hazafias,lokálpatrióta,szárnyaló .....Emlékezés. :ehhez már írói-költői vénák kellenek.Külön kinyomtatva ,"Könyvünk" melléklete lehetne. Elismerésünk. Jancsi bacsi