Az Egyesült Nemzetek Szervezetének kezdeményezésére elhatározást nyert, hogy az 1994-es esztendő a családok nemzetközi éve legyen.
Azóta a különböző egyesületek évente megemlékeznek egy napon erről a kedves eseményről.
A Felnémeti Gondozási Központ Idősek klubjában május 26-án került sor, immár harmadszor e kedves ünnepségre.
Akik rendezvényekkel szoktak foglalkozni, jól tudják, hogy még a legegyszerűbbnél is mennyi, de mennyi munka van.
Én, most ebben a levélben a klubtársaimmal együtt, ezt a sok munkát, odaadást szeretném megköszönni. Vagy talán nem egészen ezt?
Az Úr Jézus búcsúzóul azt mondta a tanítványainak:
„Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.”
Talán ezt a parancsot sokan nem ismerik. S, mégis ezen a napon a klub dolgozói ennek az Isteni parancsnak szellemében dolgoztak. Sok – sok örömet átadva ezzel valamennyinknek. Felvetődik bennem a kérdés, vajon meglehet –e köszönni? Talán az elvégzett munkát igen, a vele járó fáradságot igen! De a szeretet? Azt hiszem, szavakkal kifejezni nem lehet! Azt érezni kell!
S, mi idős emberek ezt a szeretet éreztük, és nem csak mi, de hozzátartozóink is: gyermekeink, unokáink, sőt még dédunokáink is.
És, most utólag mindnyájan reménykedünk abban, hogy a jelenlévőkből tiszta szívből kiáradó szeretetet ők is érezték. Mert másként nem lehetett volna ilyen szép napot együtt eltölteni. S, ezzel teret adva a családoknak, annak a kis sejtnek, mely az emberi társadalomban a legkisebb egység, de igen meghatározó. A családok szerepe mindig hatással volt nagyobb közösségekre is.
Kétezer évvel ezelőtt már szent Pál apostol is a családok szerepét hangsúlyozta, amikor felszólította a szülőket, és gyermekeket, férjeket és feleségeket, urakat és szolgákat, hogy szeretetben és egyetértésben éljenek egymással. S, a mai világban ez már elavult? Azt hiszem, hogyha valamikor szükség volt ezekre a fogalmakra, ma még inkább szükség van.
Az anyagi világ erősödésével, a mammon utáni vágy, a hatalomért való küzdelem, de még sokakban a megélhetésért való küzdelem is, tönkre tette a szeretetet. S, talán egyedül abban a kis sejtben maradt meg, amit úgy hívnak „család”.
Igaz, ez egy kicsi ember csoportot jelent, de sok múlik rajta. Mert, amit belénk oltottak valamikor szüleink, azokat nekünk kell átadnunk gyermekeinknek. És, így tovább, és tovább. Lehet, hogy sokszor a szülő úgy érzi, ezeket a mai fiatalokat nem érdekli semmi, csak a buli. Nem törődnek semmivel, és beszédjük stílusáról még nem is beszéltem. Vagy is, nincs értelme, hogy velük foglalkozzunk!
Ez nem igaz! Nem igaz, mert amit egyszer a szülő beleoltott gyermeke lelkébe, az benne is marad.
Lehet, hogy az elvetett mag nem csírázik ki rögtön. Lehet, hogy sokat kell várni! De, biztos, hogy eljön az idő, amikor a picinyke elvetett mag kicsírázik, kihozza első leveleit, és végül fává nő.
Ezért nekünk felnőtteknek, soha, de soha nem szabad csüggedni. El kell vetni azt a pici magot – be kell oltani az utódokat azzal a termő gallyal, amit úgy hívnak, hogy szeretet.
S, ha egyszer minden családban a szeretet és béke, az egymás iránti megértés, megbecsülés fog uralkodni, akkor talán az el fog jönni, hogy az egész világon az emberiség a „szeresd embertársadat, mint saját magadat” törvény szerint fog élni.
S, mint most ezen a kis ünnepségen sok kis sejt találkozott, és köszöntötte egymást, amíg Baloghné Berecz Krisztina, az intézet vezetőjének kedves szavai fel nem hangzottak. Köszöntve a jelenlevőket, kiemelve a Nagyiváni fiatalokat. Ők már másodszor jöttek el, hogy táncaikkal szórakoztassák a klub idős, de szívükben még fiatal tagságát.
Mindnyájunk Krisztikéje bemutatta az egyesületet, és velük Nagyiván település nevezetességeit, s felkérve Őket, mutassák be „tudásukat”. Az együttes színvonalas táncai láttán a jelenlevők a Hortobágyi botolós, Kékcsei -, Nagyiváni - , Magyar Bödi - , és a Berettyó menti táncokban gyönyörködhettek, melyeket vastapssal jutalmaztak.
Befejezésül pedig a klub hagyományőrző tagjai mutattak be Felnémeti dalokat, melyeket „fiatalos” tánclépésekkel tettek színesebbé.
Az együtteseknek a kedves, szórakoztató műsorát, a klub vezetője köszönte meg, melyet most mi is, a klub tagjai megteszünk, hogy ilyen szép műsorral tették emlékezetessé ezt a napot.
Szeretném még megköszönni azokat az ajándékokat is, melyeket a klub patronálói adományoztak, hogy ne csak szellemiekben gazdagodjunk, hanem testünket is tápláljuk, erőt adva a további együttlétnek.
A rendezvény támogatói:
- Molnár Both KFT.( 3300, Eger Bem tábornok út) – az intézmény régi kapcsolatban áll a gondozási központtal, hiszen nap, mint nap Ők biztosítják a rászoruló családok számára a szociális étkeztetést
- az Egri Családsegítő Alapítvány a rendezvény lebonyolításában vett részt – a sátrak egy részének biztosításával
- Segít a város Alapítvány s sátrakkal segítette a rendezvényt
- Bíró József zenész - élő zenével járult hozzá a program sikeréhez
Az elfogyasztott uzsonna után zenészünk húzta a talp alá valót, ahol a fiatalok és idősek, közösen járták a keringőt, tangót, foxot, a csárdást – persze ki-ki a maga stílusában.
És végül hadd fejezzem be köszönetünket egy idézettel:
„Itt az idő, hogy észrevegyétek, ti magatok vagytok sorsotok és az Élet.
Elmondtam már sokszor itt az idő, hogy meghalljátok – Ti vagytok utatok, ti vagytok sorsotok, s ti vagytok mit élnetek kell! Igaz, létetek nem más, csak Önmagatok, s benne a Szeretet!
Még egyszer köszönöm minden klubtag nevében, amit ezen a napon kaptunk.”
Kormos Géza – az Idősek klubjának tagja
A rendezvény képei az alábbi képsorra kattintva nézhető meg>>>
Utolsó kommentek