Felnémet blogja

A Felnémeti Esték idei második rendezvényén Budai László, Felnémet fertálymestere volt a vendégünk. A Felnémeti Fiókkönyvtárban megtartott előadáson Budai tanár úr vetítéssel színesített, érdekes előadásán megismerhettük a fertálymesterség múltját és jelenét. Megtudtuk, hogy a XVII. század végén Eger városában a körülmények szükségessé tették, hogy minden városrésznek legyen a polgárok köréből egy-egy köztiszteletben álló bizalmi embere, aki tudjon írni és olvasni s akinek személyes tekintélye segítségére lehessen a város vezetőségének a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban. Ez a hagyomány éledt újra 1996-ban, amikor is újra megalakult  a Fertálymesteri Testület. A hagyomány újjáélesztése Várkonyi György nevéhez fűződik, aki az Egri Lokálpatrióta Egylet alelnöke és a mai fertálymesterek főkapitánya. A felnémeti negyednek 1727-től vannak írásos emlékei, de az akkori negyed csak nevében volt felnémeti. 2012-től Budai László személyében felnémeti polgár lett a már ténylegesen Felnémeti negyednek a fertálymestere. Budai tanár úr élvezetes előadását, közvetlen személyiségét nagyra értékelték a megjelentek, és több javaslatot is adtak a fertálymesternek, aki minden ötletet szívesen fogadott és ígéretet tett, hogy minden tőle telhetőt megtesz a megvalósításukért.

Vitkóczi Jánosné, könyvtáros

A levente, a régies szóhasználatban (leventa) hőst, vitézt jelentett. A leventeszervezetet 1921-ben alakították meg, ahol a fiatalok katonai kiképzést kaptak. Kezdetben a leventeköteles idő 13-tól 21 éves korig tartott, majd a II. világháború idején a felső korhatárt 18 évben állapították meg, 1944 végén és 1945 elején a leventekorúak ezreit szedték össze a nyilasok és Dunántúlon, Ausztriában, majd Németországban folyó hadműveletek során harcba vetették. Egyes történészek szerint több mint tízezer fiatalkorú levente esett fogságba és került ki a Szovjetunió különböző munkatáboraiba.
Közülük ezrek pusztultak el Nyugat-és Kelet-Szibériában a 3-4-5 évig tartó fogságban, de akik haza is tértek, nyomait egész életükben viselniük kellett.
Kovács Vince, Eger, Sáncalja u. 13. sz. alatti lakost 1944. november 18-án szedték össze a csendőrök. Még be sem töltötte a 18. életévét. Több száz kilométer gyaloglás után kaptak halottakról lehúzott katonai egyenruhát, legtöbbje véres és tetves volt. Még mindig fegyvertelenül, csendőrök és nyilasok kíséretében meneteltek Csehországon át a Csallóközi Ógelle faluig, ahol csatlakoztak a Székely hadosztályhoz. Itt képezték ki őket modernebb fegyverekre, Kovács Vincét a villámgéppuska és a páncélököl használatára. Bakos István nyilas tiszt a fiatal leventéknek felolvasta azt a hadparancsot, amely szerint minden kilőtt orosz páncélos után 5 hold földet kapnak a katonák. A kiképzés igen rövid volt. Közeledett a front. 1945. március elején rádióparancs érkezett. A bevetésre induló leventék új katonaruhát és teljes menetfelszerelést kaptak. Éjjel a fagyos szántóföldeken indultak el Érsekújvár irányába. A felvezető Székely-hadosztály tisztjei „nótát” vezényeltek. A székely himnuszt énekelték: Ki tudja merre, merre visz a végzet… Lassú gyászmenetben vonultunk - idézi fel a napot Kovács Vince. Valóban nem tudtuk, merre visz a végzet. Indulás előtt mindenkinek a nyakába akasztották a dögcédulát, mintha ezzel a sorsunkat is megpecsételték volna. Érsekújvár előtt 6 kilométerre voltunk, amikor 140 liberátor bombázó jelent meg. A várost bombázta, ami tele volt német katonákkal. Innen német teherautók vittek bennünket Esztergom alá. Párkány nevű községben vetettek be a harcba. Az első vonalban németeket váltottunk fel, akik erősen kiépített bunkerben, álló háborúra rendezkedtek be. Emlékszem, minden egyes némettel kezet fogtunk. Az orosz támadás 1945. március 23-án indult meg. Először bombáztak, majd tüzérség lőtte állásainkat. Közben a gyalogság özönlött felénk. Majd aknavetővel lőttek. Nekünk is voltak aknavetőink, de naponta csak hat lövést lehetett leadni a parancs szerint, mert nem volt elégséges lőszerünk. A 3. szakasz, amelyikben bátyámmal együtt én is szolgáltam, megadta magát az oroszoknak. Akkor jöttünk rá, hogy a németek várták ezt a nagy támadást, és bennünket dobtak bele a húsdarálóba. A mögöttünk lévő németek, amikor észrevették, hogy megadtuk magunkat, aknavetővel lőttek ránk. Fogságom története innen indult el. A fogságtól mindannyian féltünk, mert nemcsak parancsnokainktól, hanem másoktól is szörnyű dolgokat hallottunk az oroszokról. Rétságon beszéltünk egy policcal, miután a németek visszafoglalták a falut, hogy egy idősebb nőn 15 orosz ment keresztül, pedig már a hetediknél meg volt halva. Szóval működött a propaganda, de a halál helyett inkább a fogságot választottuk. Az oroszok a váci fegyházba kísértek bennünket. Két hét után a jászberényi Vásárhelyi laktanyába gyalogoltunk. Itt már 13 ezer német és magyar fogoly volt. Röviddel ezután bevagoníroztak, 45 ember egy marhavagonban, és irány Fogsány (Focsani), Románia. Ez 1945. április 13-án történt.
Ebben a gyűjtőlágerben 140 ezer fogoly volt. Németek, románok, magyarok és még ki tudja, milyen náció. A láger bejáratánál nagy tábla, rajta a felirat, németül, magyarul: Világ proletárjai, egyesüljetek. Fogsániból 1945. május 6-án indítottak bennünket Szibériába. Menet közben azonban hastífusz ütött ki, és az eredeti célt megváltoztatták, a kazányi nagy hadifogolytáborba kerültünk, a tatárok birodalmába.
Bátyámmal együtt a 119-es fogolylágerbe kerültem. Kereken 27 hónapot húztam le, 1947. június 28-án szabadultam. A fogságban maradandó vesefagyást szenvedtem, de lefagytak a kezemről és a lábaimról is a körmök, lefagytak ujjperceim is.
A hadifoglyok, magyarok, románok, észtek, litvánok, lettek, főleg kolhozokban, városi építkezésen dolgoztak. Kezdetben furnírgyárban, majd téglagyárban dolgoztam tartósan. Később a Volga jegén. Egy-másfél méteres lékeket vágtunk a folyón, amibe a búvárokat láncon engedtük le. 4-5 méteres farönköket szedtünk i a vízből, az iszapból. A kérge már leérett. Az oroszok szerint olyan farönköket is szedtünk ki, amit az Uralban 1916-ban tettek bele a folyóba. A Volgán, ezeket az úszó farönköket kitérő ágba vontatták, de mivel nem szedték ki, lassan elmerültek az iszapba. A fákat a furnírüzemben dolgozták fel és szárították.
A lágerben az ellátás gyalázatos volt. Csalánleves reggel, délben, este, néha egy-egy száraz hal. Naponta 66 deka kenyeret kaptunk, de volt idő, amikor csak 47 dekát. Az oroszok a fejadagcsökkentést azzal indokolták, hogy Magyarországon szárazság volt, nincs kenyér, és segíteni kell a magyar lakosságot. Tudtuk, hogy hazudnak. De nem szóltunk semmit. Ha a normát túlteljesítettük, kaptunk pluszban 20 deka kenyeret, meg esetleg száraz halat.
Járvány a lágerben nem volt, végelgyengülésben az emberek mégis úgy hulltak, mint a legyek. Egyszerűen elaludtak, és megfagytak. Este elköszöntem a barátomtól, reggelre már meg volt dermedve. Hat hónapot kórházban is dolgoztam, Arck községben. Vagonszámra hozták a betegeket. Volt olyan szerelvény, hogy 51 halottat szedtünk le róla. A betegek megfagytak a marhavagonokban, amelyekbe 100-110 embert is bezsúfoltak a 42 fokos hidegben. A temető kicsit messzebb volt a falutól, egy hegyen, Krasznahorka volt a neve. Mindennap temettünk. Télen szánkóval, nyáron általunk húzott szekérrel vittük ki a halottakat és temettük tömegsírokba. Télen a sírgödröt ékkel és bunkóval vágtuk ki, föld alig került rájuk. Az embereket meztelenül temettük el. A tömegsírokat egy táblával láttuk el, rajta szám, hány ember nyugszik alatta. Azt sem tudtuk, hogy kit temetünk: németet? Magyart? Mielőtt a temetőből visszamentünk, mindig ki kellett másnapra ásni egy sírgödröt.
Az orosz-japán háború után japán hadifoglyok is érkeztek. De ők különleges ellátásban részesültek. Még az oldalfegyverüket, kardjukat is meghagyták. Kényszermunkán nem dolgoztak, csak a legszükségesebb saját munkáikat végezték el, például fát vágtak. Külön voltak tőlünk. Az oroszok nem engedtek beszélgetni velük. Temettem japánokat is, de őket egyenruhában és külön sírba. Velük szemben a nemzetközi egyezményt az oroszok komolyan vették. A magyart, meg a többit, a saját fajtáját, emberszámba sem vették. A lágerben mindenkit megfigyeltek, és ha valaki valami rosszat tett, vagy az oroszokról rosszat mondott, fekete listára került. Ez akkor derült ki, amikor a hazafelé induló vonatról név szerint leszólították őket. Így járt egyik jó pajtásom, Kovács Mihály is, egy répáshutai tüzér szakaszvezető. Két évet jelentett számukra.
Hazafelé 18 napig robogott a vonat éjjel és nappal. Románián át a román csendőrök le akarták tépni a sebtiben összevarrt magyar zászlót a vagonokról, hogy román földön ilyen zászlót nem tűrnek. Egy Lovász nevezetű magyar hadifogoly, a transzport magyar felelőse szólt a kísérő orosz őrnagy parancsnoknak, aki pisztollyal zavarta el a románokat. Igen rendes ember volt.
Debrecenben átadtak bennünket a magyar demokratikus rendőrségnek. A laktanyában fertőtlenítés után adtak öt forintot és 10 db cigarettát.
Kovács Vincét 50 éves korában, egészségi állapotára tekintettel nyugdíjazták. A fogságban töltött kényszermunka idejére a magyar belügyminisztériumtól -okmányai becsatolásával- nyugdíjkiegészítést kért. Választ a mai napig nem kapott. D hát ki is ez a Kovács Vince? Kik ezek a Kovács Vincék? Háborús bűnösök? Egyszerűen csak a háborúba tölteléknek felhasznált fiatalkorú magyarok, akik rossz korban születtek, önhibájukon kívül, véletlenül maradtak életben, és arról sem tehetnek, hogy félig nyomorékon végigdolgozott életükért nyugdíjuk csak sóra és kenyérre elég. De a mi szégyenünk az, hogy kétsoros stencilezett papíron nem hogy elnézést, de adjon istent sem kívánunk nekik. Pedig ők folyton csak temettek, lemondtak, sorsukkal megalkudva. S a világ, amelyben számukra is felcsillanni látszott a részvét egyetlen pillanata, úgy látják semmi sem változott. Még a szavak sem.
Mészáros György
Megjelent az Egri Újságban, 1990-ben.

Címünk:
Eger, Kovács Jakab u. 35.
Nyitva tartás:
H-P-ig: 9-12, 13-17-ig
Szombat: 9-13-ig
A mi könyvtárunk, az Ön könyvtára!

• november 5. Nagyi fitness klub (torna zenére 10:00)
• november 6. DVD – filmvetítés – KI-MIT-TUD 2012.
• november 7. Egészség délután (praktikus ötletek egészségünk érdekében (beszélgetés) vérnyomásmérés, testsúlymérés, masszírozó eszközök  használata)
  Előadás: A vizelet inkontinencia megelőzése és kezelése(13:30) Előadó: Hegyi Krisztina
• november 8. Vidám délután – színielőadás – meglepetés előadóval (13:30)
• november 9. DVD – filmvetítés – KI-MIT-TUD 2012. (ismétlés)
• november 12. Nagyi fitness klub (torna zenére 10:00)
• november 13. Kreatív délelőtt – Csigatészta készítés (9:30)
• november 14. Egészség délután (praktikus ötletek egészségünk érdekében (beszélgetés) vérnyomásmérés, testsúlymérés, masszírozó eszközök használata)
  Előadás: Az önkéntesség és a közösségi élet szerepe (13:30) Előadó:Kosik Mária – Vöröskereszt munkatársa
• november 15. Irodalmi teadélután – vendégünk Barta János felnémeti lakos, aki az Édesanyám rózsafája című könyvet mutatja be
• november 19. Nagyi fitness klub (torna zenére 10:00)
• november 20. Adventi kötészet – Balogh József virágkötő segítségével                      
• november 21. Egészség délután (praktikus ötletek egészségünk érdekében (beszélgetés) vérnyomásmérés, testsúlymérés, masszírozó eszközök használata)
  Előadás: Esések és az otthoni balesetek megelőzése (13:30) Előadó: Mészáros Éva
• november 22. Nagyapáink nótái (13:30), Előadó: Nagy József
• november 26. Nagyi fitness klub (torna zenére 10:00)
• november 27. Könyvtári órák
• november 28. Egészség délután (praktikus ötletek egészségünk érdekében (beszélgetés) vérnyomásmérés, testsúlymérés, VÉRCUKORMÉRÉS, masszírozó eszközök használata)
  Előadás: Amit a homeopátiáról tudni kell (13:30) Előadó:Dr. Vas Leona
• november 29. Receptklub – egy kis nassolás

Állandó programjaink
fizikai – szellemi torna, társasjáték, kézimunkázás, olvasás, TV nézés, zenehallgatás

Bővebb infó: tel.: 36-30-393-1216
A programok 13:30- tól kezdődnek!!!

MINDEN ÉRDEKLŐDŐT SZERETETTEL VÁRUNK!

A hosszúra nyúlt és napsütéses vénasszonyok nyara után lassan beköszönt az ősz és a tél is markánsan jelezte már közeledtét.

A Felnémeti Kerekasztal október eleji ülésén döntött arról, hogy újra lendületet ad a múlt évben elindított Felnémeti Esték sorozatnak, sőt kiállító térként is igénybe veszi a Civil Házként ismert közösségi teret.

Filozófia a hétköznapokra címmel hirdettünk együttlétet október utolsó péntek estéjén a Felnémeti Gondozási Központban. Az előadás előhírnöke volt az a kiállítás, amely a környezet – épített és természetes – és az ember kapcsolatáról szól, néhány gondolat kíséretében.

Különböző gyógyteák, házi pogácsa és sütemény, érdeklődő emberek jöttek össze ezen az estén, hogy egyrészt meghallgassák az Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesületet képviselő Kassai Zitát, másrészt pihenjenek, töltődjenek az egész heti rohanás után. De vajon hova ez a rohanás, mire föl a hajtás, hol marad a harmónia, mi is az élet, az egyes ember életének értéke és értelme? A laikus közönség erre kereste a választ az előadó keretet adó felvetéseivel.
Kibékültünk-e már magunkkal, a másikkal? Társas lényként tudunk-e együttműködni embertársainkkal, visszatalálunk-e a természethez, amelyet oly nagyon és sokan le akarnak mindenáron győzni?
Érdeklődőknek ajánljuk: www.ujakropolisz.hu

Közös, jókedvű, elgondolkodtató találkozás volt, amelyről mindenki vitt magával valamit.
A behallatszó mulatós zene-bona is kedves emlék marad a hazafelé úton.
A találka ismét megerősítő volt abban, hogy helyben, együtt tudunk és érdemes tenni.  

Köszönjük Baloghné Berecz Krisztinának, aki helyet adott a rendezvénynek és Rigó Istvánnak, aki gyógyteáival kényeztette az est vendégeit.

A sokéves hagyományokhoz méltóan idén is megrendezték a Pásztorvölgyi Általános Iskola és Gimnáziumban a Heves megyei népmese- és népballadamondó versenyt. Az idei verseny azért is volt különösen fontos az iskola életében, mert ebben a tanévben ünnepli az intézmény fennállásának huszadik évfordulóját. A kerek évforduló miatt több jelentős verseny megrendezését is tervbe vették, ilyen például a komplex tehetséggondozó programsorozat felső tagozatosaknak, amely felöleli a természetismeretet, matematikát és informatikát, a humán tantárgyakat és művészeteket, valamint az angol nyelvet.
Az október 18-án délután megtartott verseny a szakmai zsűri véleménye szerint kimagaslóan színvonalasra sikerült. Ez alkalommal az iskola vendégeként a zsűri elnöke volt Saárossy Kinga színművész, Eger megyei jogú város alpolgármestere, a zsűri tagjai pedig Nádasy Erika színművész, valamint dr. Kusper Judit, PhD főiskolai docens az Eszterházy Károly Főiskola magyar irodalomtudományi tanszékéről. A versenyre a korábbiakhoz képest többen jelentkeztek, ami eleve jó alapokat biztosított ahhoz, hogy a verseny színvonalasra sikerüljön.
A 9 – 12. évfolyamos tanulók egy-egy tetszőleges terjedelmű, szabadon választott népmesével vagy népballadával indulhattak, melyet fejből, könyv nélkül kellett előadniuk. A tanulók közül legtöbben népmesével jelentkeztek, csak néhányan vállalkoztak jóval fajsúlyosabb balladai mű előadására. A balladát választó tanulók közül legeredményesebben a Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kollégium egyik tanulója, Fónad Alexandra szerepelt a Budai Ilona című művel, aki a zsűri szerint hűen tudta tolmácsolni a ballada hangulatát. A feledékeny legény című népmesét többen is választották, így az eredményesen szereplő Kulcsár Janka és Darvai Dávid is.
Több tanuló népviseletben érkezett a megmérettetésre, amely Losonczy Ildikó tanárnő közreműködésének köszönhetően a népmese hangulatát megidéző környezetben, népművészeti tárgyak között zajlott le. Miután a zsűri meghozta döntését, valamennyi résztvevőt személyesen megszólítva, egyénenként értékelték munkájukat. Mivel nem lehetett több tanuló teljesítménye között különbséget tenni, ezért az első helyezést megosztva kapta a már említett Fónad Alexandra, Kós Gábor (Andrássy György Katolikus Közgazdasági Szakközépiskola), illetve Kalas Martina (Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kollégium), akik egy-egy népmesével indultak. Ugyancsak népmesét választott a két második helyezett, Kulcsár Janka (Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kollégium) és Doktorcsik Noémi (Dobó István Gimnázium) is. Darvai Dávid, a Pásztorvölgyi Általános Iskola és Gimnázium tanulója nyerte el a zsűri értékelése szerint a harmadik helyezést.
A versenyt az idei tanévhez hasonlóan jövőre is megrendezik a Pásztorvölgyi Általános Iskola és Gimnáziumban, ahova megint nagy szeretettel várnak majd minden középiskolai tanulót.

A cikk és a képek forrása: http://www.pasztorvolgyi.hu/

Miért érték az ember? Mik az eszközei, hogy céljait elérje? Mi található a civilizációs piramis négy oldalán?

A cselekvő filozófiáról és a változásra képes ember erejéről beszélgetünk, az érdeklődők pedig az est folyamán különböző, a témához kapcsolódó gyakorlatokban akár még képzelőerejüket is próbára tehetik.

A Civil Házban október 31-ig megtekinthető Örök pillanatok című kiállításunk is, amelynek témája az ember, az idő és a természet Jorge A. Livraga filozofikus gondolatai mentén.

„Az emberiséget nem lehet tervezőasztal mellől vagy rendszerek magasságából irányítani. Ennek végtelenül egyszerű oka van: az emberiség a természet része, növekedése a természet arany arányait követi, és nem egyszerűen a szorzás elvét.” (Jorge A. Livraga)

A kiállítás tervezett nyitva tartása:

• Október 20. szombat 10:00 - 17:00
• Október 21. vasárnap 10:00 - 17:00
• Október 24. szerda 8:00 - 16:00
• Október 25. csütörtök 8:00 - 19:00
• Október 27. szombat 10:00 - 13:00
• Október 29. hétfő 8:00 - 16:00
• Október 30. kedd 8:00 - 16:00
• Október 31. szerda 8:00 - 19:00

A kiállítás a Felnémeti Civil Házban tekinthető meg. Az épületbe való bejutáshoz hétköznapokon 8 és 16 óra között a Gondozási Központ, a többi időpontban pedig a Civil Ház csengőjét kell nyomni.