Advent a karácsony (december 25.) előtti negyedik vasárnappal veszi kezdetét és karácsonyig tart. Eredete a 4. századig nyúlik vissza. VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok a számát. Advent első vasárnapja mindig november 27 és december 3 közé esik, míg a negyedik, utolsó vasárnapja december 18 és december 24 közé.

Advent első vasárnapja három időszak kezdetét is jelenti: 

• a keresztény egyházi év kezdetét,
• a karácsonyi ünnepkör kezdetét
• és az adventi időszak kezdetét.

Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”.

Egyházi szertartások és szokások

A katolikus egyházban advent liturgikus színe a lila, mely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi. Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnapon az Úr eljövetelének közelségét ünneplik; e nap liturgikus színe legtöbb helyen a rózsaszín. Az egész időszakban dísztelen a templomi oltár, az orgona szerepe pedig az énekek kíséretére korlátozódik.

Elterjedt szokás az adventi hétköznapokon hajnali misét (rorate) tartani. E szertartásokon különös hangsúlyt kap Szűz Mária tisztelete és a karácsonyi várakozás.

Szentcsalád-járás

A szentcsalád-járás a 20. század elejéről származó katolikus szokás. A hívek minden nap más házhoz visznek egy a szent családot ábrázoló képet, majd imákat mondanak, és kisebb szertartásokat mutatnak be körülötte. A népszokás arról a bibliai eseményről emlékezik meg, amikor a gyermekét váró Szűz Mária és Szent József Betlehembe érvén szállást kerestek maguknak.

Böjt

Korábban szokás volt az adventi időszakban böjtöt tartani. Az adventi böjti idő alatt tiltották a zajos mulatságokat és az ünnepélyes házasságkötéseket.
A böjtölés hagyománya a 20. század közepén tűnt el.

Adventi koszorú

Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.

Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe a katolikus hagyomány szerint a bűnbánat színét jelképező lila, kivéve a harmadik vasárnapra jutót, amely rózsaszín, mert ez az öröm vasárnapja. A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég az utolsó vasárnapon.

Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: 

1.  hit,
2.  remény, 
3.  öröm,
4.  szeretet. 

  A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak:

1. Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);
2. zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);
3. Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya);
4. Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet).

Adventi naptár

Az adventi naptár használatának népszokása 1900 körül kezdődött, kialakulása egy német édesanyához kötődik, akinek kisfia, Gerhard, már hetekkel az ünnep előtt türelmetlenkedett a várva-várt és megszokott karácsonyi ajándékok miatt. Az édesanya ezért érdekes és meglepő játékot talált ki gyermeke számára: egy kemény papírlapot huszonnégy részre osztott, mindegyik részre rátűzött egy-egy darab csokoládét, majd megengedte, hogy a gyermek minden este megegyen egyet-egyet közülük. Mikor a kisfiú felnőtt, nem felejtette el édesanyja meglepetését, és üzleti vállalkozásba kezdett. Olyan naptárt szerkesztett, amelyen huszonnégy ablakocska mögé egy-egy darab csokoládé vagy cukorka volt elrejtve, s ezek csak a spaletták kinyitása után váltak láthatóvá.

Az országos középiskolai ranglétrán az előkelő 82. helyet foglalja el a Pásztorvölgyi Gimnázium, ami egyben a legjobb egri helyezés is. Emellett a két tannyelvű iskolák rangsorában a 4. helyen szerepelt Felnémet iskolája.

A Felnémeti Macok Fesztiválon a szokatlan, ám annál ínycsiklandozóbb ételkülönlegességek mellett a csapatépítés, az összetartozás is fontos „alkotóelem”.

Töltött macok, macokfeltétek: az idei, immár negyedik Felnémeti Macok Fesztivál is bővelkedett a gasztronómiai különlegességekben. A helyiek egyik legkedveltebb ételének titkos összetevőit a tizenkét – zömében helyi kötődésű – csapat tagjaitól igyekeztünk megtudni. Az első izgalmas összetevő, amivel szembesültünk, a párolt káposzta volt.

– Párolt káposztához kevertük a burgonyát, majd egy kis tojás, liszt és jó sok fokhagyma, kömény került bele – sorolta a Tetemvári Kappanok egyik tagja, Molnár Sándor, majd egyik csapattársa viccelődve félbeszakította: ne árulja el az összes titkos összetevőt. Az egyébként is izgalmasnak ígérkező mackot különféle feltétekkel tették még ízletesebbé.

– Kolbászhúst tettünk a macokba, „macok-dogot” is sütünk: a tésztába tekertük a virslit. Ha beleharapunk, igazán roppanós – árulta el a Felnémeti Népdalkör csapatának tagja, Petőné Barta Judit. Kíváncsiak voltunk, hogy az egyébként elég folyékony macok tésztába hogyan sütik bele a virslit.
– Nagyon technikás az elkészítése. Én régebben lángost sütöttem – a titok ott és a macok-dognál is a vizes kéz. Ügyesen kell beletennünk a forró olajba, hogy a kezünk meg ne égjen – hívta fel rá a figyelmet a csapattag.

A Pásztorvölgyi Általános Iskola és Gimnázium napsütötte udvarán szépen sorban sültek csapatonként a tócsni-különlegességek.

A Felnémeti Népdalkör csapatától nem messze füstölt szalonnás, bacon szalonnás, petrezselymes, zöldfűszeres és borsikafűvel ízesített tócsnik sültek az olajban, de igazi tökös macokkal is készült a fertálymesterek csapata. Próbasütéseket természetesen végeztünk, ahol ha adódott valami problémás, azt a szombati napra tudtuk korrigálni. Úgy számoltuk, hogy öt perc alatt ki is sül egy-egy macok. Az alap minden esetben a burgonya és a liszt, valamint a fűszerek: bors, vegeta. Medvehagymával tálaljuk – nyilatkozta Merczel Imre. Ő már az állagából meg tudja állapítani, hogy megfelelőek-e a hozzávalók arányai, de érdeklődésünkre kétharmad burgonya és egyharmad liszt arányban határozta meg a jó macoktészta titkát.

Vallusné Andi és családja aktív civil életet él, ahogy ő fogalmazott, amikor csak tudnak, bekapcsolódnak a helyi szervezésű programokba, így a Macok Fesztiválra is neveztek. Csapatuk, a Vallus-sock a macok alapját a hagyományos tésztából készítette, ám a feltéttel „bolondították” meg igazán az ételt.
– Darált füstölt csülökből: mustárral, sóval, borssal és újhagymával készítettünk egy húskrémet, amit kínálunk a macokhoz, ezt tesszük a tejfölös-fokhagymás feltét fölé, valamint paradicsomsalátát is kínálunk – szeretjük a zöldségeket és szerintünk illik is a macokhoz – osztotta meg lapunkkal.

Egy összeszokott baráti társaságnak mi is lehetne tartalmasabb közös kikapcsolódás, mint nevezni egy főző-sütő versenyre: így tettek a népviseletbe öltözött Gázbetyárok is. Tették ezt azért, mert különleges macokjukat már eddig is sokan dicsérték.
– Egyedileg találták ki az önteteket, szószokat, amiket a hagyományos macokra tesznek, ami azért formájában különbözik a megszokottól. Saját titkos recept alapján készülnek a feltétek – mesélte a csapat női tagja, aki megjegyezte, hogy a csapat igazi különlegessége a baráti összetartásban rejlik.

Rázsi Botond egri alpolgármestert arról kérdeztük, hogyan emelhető ki a gasztronómiai fesztiválok sorából a Felnémeti Macok Fesztivál. Véleménye szerint a titok abban rejlik, hogy Felnémet mindig is gondosan ügyelt arra, hogy megőrizze sőt, erősítse és színesítse is saját arculatát – ekképp a tájegység egyik jellegzetes ételével.

– A macokra, mint „alapanyagra” és a felnémeti összetartozásra már építhető egy ilyen fesztivál – jegyezte meg az alpolgármester. Rázsi Botond azt reméli, hogy a csapatok száma évről-évre csak növekedni fog. A felnémeti mackokat szintén helyi kötődésű emberek zsűrizték. Ahogy az már megszokottnak mondható, a Macok Fesztvált is az egész család számára kikapcsolódást nyújtó programokkal egészítették ki, így teljessé téve az élményt.

Ízletes csemege sokféle elnevezéssel

Talán nincs is még egy magyar étel, amit nyelvünk olyan sok névvel említene, mint ezt. Néhány elnevezés és a tájegység, ahol használják: tócsni, toksa (Észak-Magyarország), macok (Mátra), cicege, tócsi (Veszprém megye), lapcsánka (Nyírség), gánica (Őrség), matutka (Közép-Magyarország), krumpliprósza (Zala megye), görhöny (Szabolcs-Szatmár megye), lapotyka (Vas megye). Emellett a rösztike, a harula, röstiburgonya, lepkepotyi név is ismert. Az egyik legvalószínűbb feltételezés szerint a tótlángos névből alakulhatott ki a tócsni név. Érdekes, hogy lengyel nyelvterületen placki néven ismerik, ám például itthon is látni étlapon így az étel elnevezését. Az egész elnevezés kérdéskört tovább bonyolíthatja, hogy a krumpliprószánál és cicegénél tejfölt használnak, bár az eredeti tócsni alaprecept tojást és fokhagymát tartalmaz.

Forrás: heol.hu

Máténé Barta Renáta (29) egészen addig elégedett volt egri életével, amíg meg nem ismerte szerelmét, aki viszont már régóta elvágyott Magyarországról...

– Mi vezérelte Németországba?
– Lipcsébe a férjem miatt jöttem ki. Az esküvőnk előtt közel egy évvel, 2014 októberében kezdte el itt a munkát, én pedig a lagzi után egy héttel – 2015 augusztusában – jöttem ki vele. Jól elvoltam Egerben, nem is gondoltam, hogy valaha elköltözöm onnan. Mivel azonban Balázs mindenképp menni akart, úgy éreztem, nincs más választásom. Jó feleségként azt éreztem helyesnek, hogy megyek a férjem után.
– Hogyan tartották életben a jegyességüket, amíg külön éltek?
– Skype-on és telefonon minden nap beszéltünk. Egyszer kimentem hozzá, s ő is haza látogatott kétszer.
– A kedvese megyénkbeli?
– Nem, Hajdú-Bihar megyei, s egy társkereső oldalon ismertem meg őt hét és fél éve. Nem igazán hittem az internetes pártalálásban, de egyszercsak megpillantottam az ő profilját. A magáról írt sorokban meglepő módon teljesen magamra ismertem. Egymásba szerettünk. Egy darabig hol náluk, hol nálunk találkoztunk, később hozzánk költözött.
– Aztán nekiálltak külhoni munkát keresni...
– Balázs már régóta keresgélt állásokat. Először targoncavezetőként helyezkedett el, most pedig az autóiparban dolgozik: alkatrészeket, műszerfalakat szerel össze. Én Egerben művelődésszervezőként végeztem. Szerettem volna ezen a területen elhelyezkedni, de nem kaptam munkát. Voltam gyakornok az Egri Kulturális és Művészeti Központnál, majd közfoglalkoztatott lettem egy idegenforgalmi irodában. Munkanélküli is voltam, majd recepciósként tevékenykedtem. Később a Szilágyi Erzsébet Gimnázium kollégiumában gazdasági ügyintézőként, aztán a Neumann János Középiskolában iskolatitkárként kerestem a kenyerem. Ez utóbbit biztos állásnak éreztem, fájó szívvel jöttem el. Igazság szerint sosem vágytam külföldre, de amikor kiderült, hogy a páromat felvették Németországba, nem volt kérdés, hogy utána megyek.
Renáta nagyon szereti Egert, s nem is akart innen elköltözni. Ám a szerelme miatt változtatott álláspontján, s ma már másképpen látja a külföldi munkavállalást.
– Miért vágyott el ennyire a férje?
– Nem volt itt olyan munkahelye, amit biztosnak érzett.
– És Ön mit gondolt?
– Korábban nem értettem, miért mennek ki az emberek külföldre. Én sem kerestem sokat, de elvoltam. Az igaz, hogy a szüleimmel éltem, így a fizetésem felét félreraktam, a többit pedig magamra költhettem. Ma már látom: nem lehet megélni 90 ezer forintból. Van viszonyítási alapom. A fiatalok nem véletlenül menekülnek el. Vannak igényeik. Ez érthető is, hiszen családot szeretnének alapítani. Külföldön az ember megteremtheti az egzisztenciáját. Lehet, hogy már én sem adnám lejjebb az igényeimet.
– Milyen munkakörben dolgozik Lipcsében?
– Szobalány vagyok egy neves hotelben. Érdekes dolog ez, mert a férjemnek annak idején kijelentettem, hogy diplomásként nem óhajtok takarítani. De ilyen lehetőséget kaptam.
– Angolt tanult. Hogyan áll a némettel?
– A férjem mondogatta korábban, hogy tanuljam. De nem szeretem. Valamennyire beszéltem én, de a tudásom nem volt elég a szellemi munkához. Csak szobalányként volt esélyem. De tervben van a váltás, előtte egy nyelvtanfolyamot is szeretnék elvégezni.
– Egykori lokálpatriótaként hogyan érzi magát egy teljesen más kultúrában?
– Az elején 8 kilót fogytam. Honvágyam volt, s haza akartam menni. Tudtam azonban, hogy egy helyen kell lennem a férjemmel, így nem volt más választásom. Meg kellett békélnem a helyzettel.
– Haza vágyik?
– Ha a férjem haza akarna menni, azonnal pakolnék. De ennek kicsi a valószínűsége.
– Tudnak félretenni?
– Havonta szép összeget, de keményen meg is dolgozunk érte. A férjem három műszakban, én pedig heti egy szabadnapos erős fizikai munkával. Jövőre mégiscsak babát szeretnénk...
– Mit gondol a németekről?
– Segítőkészek, megértőek, viszont kissé körülményesek, ráérősek.
– És a környezet hogyan tetszik Önnek?
– Ridegnek tűnt először, s riasztó volt számomra, hogy gyakran esik az eső. Azóta viszont másképp látom, ráadásul sok szép tavat, parkot felfedeztünk már, ahová szívesen ellátogatunk.
– Vannak/voltak magyar kollégái?
– Igen. Szolnokról, Karcagról és Debrecen mellől is.

A szépkorú nagymamától is távol

– Mi a Felnémeti Macok Fesztivál különlegessége?

Egyrészt az, hogy Felnémeten van: ez a városrész mindig is ügyelt arra, hogy saját arculatát, karakterét megőrizze és erősítse, példát is mutatva ezzel. A tájegység jellegzetes ételéről van szó, a macokról, ami egy borzasztóan egyszerű étel: krumpli, víz, tojás és egy kis liszt alkotja. Talán pont egyszerűsége miatt ennyire közkedvelt, sokféleképp variálható, ezért ideális „alapanyag” egy gasztronómiai fesztiválhoz – nyilatkozta a heol.hu-nak Rázsi Botond, alpolgármester.

Idén a macok sütő versenyre 12 csapat jelentkezett, zömében helyi kötődésű emberekkel.

Farkas János
(1936-2016)

Néhány nappal ezelőtt jött a hír, hogy Farkas János, a felnémetiek kedves Jancsi bácsija, 2016. augusztus 22-én örökre elaludt.

Megdöbbenéssel olvastuk e gyászhírt - Jancsi bácsit Felnémeten nagyon sokan ismerték, szerették, támogatták.

Tősgyökeres felnémeti volt. Itt született, itt járt iskolába. Felnőttként a munka elszólította Felnémetről - a KAEV főmérnökeként dolgozott hosszú ideig.

Amikor visszaköltözött családjával a szülői házba, belevetette magát a Felnémetért végzett közösségi munkába. 1996-ben megalapították a Sánc utcában lakókkal a Felnémeti Összefogás Civil Csoportot, ami 2006-ig végezte közösségi tevékenységét, mint nem jogi személyiségű társaság.

A csoport meghatározó, koordináló embere Farkas János volt.

A kis csapat a városrész fejlődésével, közállapotának minőségével kapcsolatban elégedetlenségének adott hangot, de azt a változtatás igényével minősítette. Kritikus helyzetértékelésüknek önként vállalt munkával adtak nyomatékot. Önszerveződésükkel a település szépítésére, helytörténeti kutatásra, környezetvédelemre és a gyerekek sportolási lehetőségeinek megteremtésére koncentráltak.

Faluszépítő munkájukhoz sokszor kértek segítséget és sikerült olyan társakra lelni, mint a Megyei Művelődési Központ, Segít a Város Alapítvány; anyagi és természetbeni támogatásokkal a MÁV,  Egererdő Rt, Egri Csillagok Tsz, PLAN Bt, Vízmű, Bükki Nemzeti Park, Strabag, Magyar Aszfalt, EGUT, OMYA, a pályázatok lebonyolításához pedig a Tűzliliom Egyesület biztosította a hátteret.
Munkájuk eredményeként közparkok, játszótér, sportpálya jött létre, pl. a Sánc utca elején, a gyógyszertár előtt, a templom dombon, a Tólápi pincesornál, a Tárkányi úton a vasúti átjáró mellett, amit Tulipán térnek neveztek a tulipánalakzatot formázó sziklákról. Védőkorlát, gyalogút, kőfaljavítás, cserjeültetés mellett a megalkotott értékek karbantartásáról is gondoskodtak. Részt vettek a "Virágos Egerért" pályázaton és a kapott díjból további virágosításra, cserjeültetésre került sor. A városrész fejlesztési tervébe bekapcsolható javaslatokkal álltak elő: zöldfelületek növelése, romos épületek lebontatása, sportpálya bővítése, templomdomb fásítása, nyugdíjas klub működtetése, forrásteremtő pályázatok benyújtása. Kezdeményezték a híres felnémeti mester, Kovács Jakab kultuszának kialakítását. Jó lokálpatriótaként kutatásba kezdtek, hogy az egri hős példáját megismerjék, majd megismertessék.
2007-ben Felnémet új közösségi termet kapott a régi tanácsháza, majd óvodaként működő épület emeletén. Farkas János és csoportja tudatosan készült erre - nyugdíjasklubot álmodott már működő közösséggel és kész programmal. A Felnémeti Összefogás Civil Csoport 2006. november 16-án megalakította a Felnémeti Nyugdíjas Egyesületet. Kapcsolatot létesítettek az ekkor már működő Felnémet Kultúrájáért Alapítvánnyal, remélve, hogy példájuk nyomán a többi Felnémeten működő civil szervezet is "megtalálja" egymást és  így még erősebb, még eredményesebb lehet a civil összefogás.

Azóta:
- Derűs Alkony Nyugdíjas Egyesület működik Felnémeten.
- Az Egri Civil Kerekasztal Felnémeti Szekciója az egyetlen területi alapon működő szekció Egerben.
- Megalakult a Felnémeti Lokálpatrióták Egyesülete.
- Megalakult a Felnémeti Gasztronómiai Egyesület.
- A Felnémeti Szekció több közösségi napot is szervezett.
- A Felnémet Kultúrájáéért Alapítvány minden évben megrendezi a Felnémeti Szüreti Napokat.
- Beindult a fesztiválok szervezése: először a lecsófesztivál, majd a disznótoros, ezután macokfesztivál kerül minden évben megrendezésre.
- Elkészült a „750 éves Felnémet” gyűjteményes kötet Felnémet történetét feldolgozva. E kötet tartalmának az összegyűjtéséhez nagy segítséget adott Farkas János az általa addig már megszerzett dokumentumok átadásával, rendezésével.
- Minden évben megemlékezünk a Pásztorvölgyi iskolásokkal együtt a Kovács Jakab emlékműnél az 1552. évi török ostromról és a felnémeti hősökről.

Mindennek tevékeny részese volt Farkas János, akitől most mély fájdalommal veszünk búcsút.

Utolsó üdvözletünk: Kedves Jancsi bácsi!
Nem feledünk téged! A megkezdett munkádat folytatni fogjuk! Nem fog kárba veszni a sok erőfeszítés, igyekezet, amit Felnémetért tettél és tettetek a társaiddal.

Nyugodjál békében!

.