Vitkócziné Editke, a felnémeti fiókkönyvtár vezetője nyugdíjba megy és így búcsúzik a felnémetiektől.
Kedves "Mocorgók" !
Életünk sok nagy eseménye közül az egyik, amikor nyugdíjba megyünk. Az én életemben is ez a nap közeleg, és ilyenkor az ember önkéntelenül is átgondolja az életét, a pályáját. Huszonkét évet töltöttem a Felnémeti Fiókkönyvtárban, s bár a kezdetekben nem volt könnyű a régi, lepusztult épületben, én mégis örültem, mert azt csinálhattam amire mindig is vágytam: az irodalom, a könyvek és persze az emberek - gyerekek közelében lenni, programokat szervezni, és kutatni, megőrizni Felnémet múltját, jelenét.
Sok-sok év telt el azóta, volt benne személyes bánat, sok öröm, újrakezdés, de hálás vagyok a sorsnak, hogy a munkám rengeteg élményt adott és azt csinálhattam amit szeretek. Kicsit olyan, mintha az otthonomtól is búcsúznék most, hiszen egy személyben voltam felelős a tisztaságért, a könyvtári szolgáltatásért, a programokért. Rajtam múlott, hogy az óvodás és a kamasz, a diplomás és a kevés osztályt végzett könyvtárba látogató, mind-mind megtalálja itt a helyét és magáénak érezze a könyvtárat.
Szeretnék most könyvtárosként elköszönni és egyben megköszönni a sok-sok segítséget, köszönöm, hogy sok közös programon partnereim voltatok, és köszönöm, hogy partneretek lehettem.
Szívből gratulálok az új vezetésnek, kívánom, hogy lelkes és Felnémetért tenni akaró, egymás munkáját maximálisan tisztelő civilek segítsék a munkátokat!
Végül szeretnék veletek megosztani egy videót, amit az én drága nagyfiam készített nekem ... (a zene is fontos!)
Szeretettel:
Vitkócziné Edit
Szívből gratulálok az új vezetésnek, kívánom, hogy lelkes és Felnémetért tenni akaró, egymás munkáját maximálisan tisztelő civilek segítsék a munkátokat!
Végül szeretnék veletek megosztani egy videót, amit az én drága nagyfiam készített nekem ... (a zene is fontos!)
 |
| Búcsúfilm |
Szeretettel:
Vitkócziné Edit
Utolsó kommentek